Mesélő kerámiák a kertgalériában
Nem mindennapi élményben volt részük azoknak a kerületi lakosoknak, akik a Radóczy Galéria pazar kertjébe ellátogatva megtekintették Kontor Enikő keramikusművész legújabb kiállítását. A Klauzál Ház társszervezésében megvalósuló tárlaton a művésznő egyedi stílusú alkotásai jól illeszkedtek a dúsan termő kert természetes hangulatához.
Kontor Enikő önvallomásában nem rejti véka alá művészetének természetközeli, humanista alapértékeit:
„Sok mindent szeretek, szeretem az embereket megismerni és megérteni, hogy aztán megszerethessem őket. Szeretem túlélni a nyári forróságot, és a telet ablakból figyelni” – fogalmaz egyebek mellett Kontor Enikő.
Szepesfalvy Anna alpolgármester megnyitóbeszédében kiemelte:
Kontor Enikő útja a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolából indult, és egészen a Moholy-Nagy Egyetem művészeti diplomájáig vezetett. Itt sem első ízben van jelen. Aki például a Szent Mihály-napok alkalmával találkozott az alkotásaival, biztosan nem felejtette el határozott, és mégis érzékeny stílusát. A kiállításmegnyitó mindig ünnep, ünnep, amikor a művek a magányából kilépnek a kíváncsi tekintetű emberek közé a csendből, ahol a néma anyag mindannyiunknak mesél – fogalmazott Szepesfalvy Anna.
A művésznő három helyszínt tart fontosnak életében: az első a szülőhelye, Budafok-Tétény, ahol most is lakik, a nagyszülei faluja Álmosd, a harmadik pedig Kecskemét, amely a keramikusművészetek hazai és nemzetközi központjának számít. A kerületben alkotó Kontor Enikő a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíja mellett a pécsi Kerámiaművészeti Biennále első díját is elnyerte. Ösztönösen dolgozik, a műveit a szabadság jellemzi – mondta el véleményét a művésznőről Emszt András zongoraművész, zeneszerző, aki a rendezvényt hangulatos zenei betétekkel tette még meghittebbé.
Barabás Lajos műgyűjtő felszólalásában aláhúzta: egy szerencsés találkozás révén ismerte meg Kontor Enikő látásmódját, akinek egyedi gondolkodását a természetességen túl szerinte Isten keze is vezérli, lévén a fatüzeléses kerámiakemence mindig sajátos, esetleges gesztusokkal egészíti ki az alkotó ember mondandóját.
(Pósa Károly)